|
|||||
 |
kronológiák | » kisebbségtörténeti kronológia | |||||||||||||||||||||||
 |
|
||||||||||||||||||||||||
| találatszám: 9 találat | lapozás: 1-9 | ||||||||||||||||||||||||
|
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
|
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| észrevételeim vannak  | kinyomtatom | könyvjelzõzöm |
Névmutató: Molnár Anna 2000. január 6.Elhunyt Demény István Pál folklorista, néprajzkutató. A Babes-Bolyai Tudományegyetemen magyar nyelv és irodalom szakot végzett 1972-ben. 1972-1978 között tanított. 1978-tól 1985-ig a Csíki Székely Múzeum (akkor Megyei Múzeum) muzeológusaként dolgozott Csíkszeredában. Ezt követően 1990-ig Sepsiszentgyörgyön a Megyei Könyvtár könyvtárosa volt. 1990-ben munkatársa lett a kolozsvári Folklór Intézetnek. Fő kutatási területe a folklór, a szóbeli hősi epika, valamint a népművészet és a népdal. Tanulmányai az Echinoxban, az Erdélyi Múzeumban, a Művelődésben, a Népismereti Dolgozatokban, a NYÉK-ben jelentek meg. Művei: A Hargita megyei gótikus falfestmények ikonográfiája (közösen M. László Zsuzsannával, 1979), Kerekes Izsák balladája (1980), A Szent László-legenda és Molnár Anna balladája (1992), A magyar szóbeli hősi epika (1997), a Táltosok, kerekek, lángok (1999). E két utóbbi a csíkszeredai Pallas-Akadémia kiadásában látott napvilágot, a falfestmények ikonográfiáját a Csíki Székely Múzeum adta ki. Temetése jan. 6-án lesz Sepsiszentgyörgyön, a szemerjai temetőben. /Elhunyt dr. Demény István Pál. = Hargita Népe (Csíkszerda), jan. 6./ Demény István Pál még harmincéves sem volt, amikor Kerekes Izsák balladája című értekezésével doktorált. Kutatói pályája határozottan ívelt fölfelé. Tanulmányok és könyvek sorát adta közre. Intézeti feladata a lírai népdalok rendszerezése volt. Legszívesebben azonban a hősi epikával foglalkozott. Szövegegyezéseket mutatott ki középkori krónikák és népballadák között. Táltosok, kerekek, lángok című, összehasonlító folklorisztikai tanulmányait tartalmazó, 1999-ben napvilágot látott könyve sejteti, hogy több, készülőben levő írása várta a végső formába öntést, azonban 51. születésnapját sem érte meg. /Dr. Almási István: Búcsú Demény István Páltól. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 11./ Demény István Pál /Nagyenyed, 1949. ápr. 28. - Kolozsvár, 2000. jan. 5./2003. március 20.Kevesen remélték az elmúlt ötven esztendőben, hogy valaha még anyanyelvű oktatáson vehetnek részt a bánsági magyar gazdák. Ötvennégyen számot adhattak az eltelt hat hónap során szerzett ismeretekről. Ennyien vettek részt ugyanis az októberben Óteleken indított farmertanfolyamon. Kiss Károly mérnök, a Romániai Magyar Gazdák Egyesülete Temes megyei elnöke kezdeményezte az anyanyelvű oktatást. Azért Óteleken folyt az oktatás, mert az ottani gazdakör a legerősebbek egyike a megyében. Az előadók a temesvári Agráregyetem legjobb tanárai, illetve a megye legjobb szakemberei /dr. Albert Ferenc, Fazekas Pál, Mojzi Álmos doktorandusz, dr. Szatmáry Dezső, dr. Appeltauer Vilmos, Szabó János, Molnár Annamária./ voltak. A Bihar megyei Székelyhídról, Temesvárról, Ótelekről, Végvárról, Csenéről, Újvárról, Gyertyámosról, Gyérről, Újmosnicáról, Újszentesről, Keresztesről iratkoztak föl a tanfolyamhallgatók. /Sipos János: Gazdaoktatás anyanyelven. = Nyugati Jelen (Arad), márc. 20./2005. február 26.Február 25-én a csíkszeredai Corvina Könyvesházban Ferenczes István költőt köszöntötték tisztelői. A hatvanéves, József Attila-díjas alkotót nemrégiben a Balassi-karddal jutalmazta a Balassi-kuratórium. A csíkszeredai ünnepségen Molnár Anna ismertette a szintén Balassi-díjas Nagy Gáspár méltatását Ferenczes Istvánról, majd az ünnepelt olvasta fel két alkotását közönségének. /Sarány István: Ferenczes István köszöntése. = Hargita Népe (Csíkszereda), febr. 26./2006. november 27.Tordán az Aranyosszéki Népfőiskola keretében dr. Gyárfás Ágnes, a miskolci Nagy Lajos Király Egyetem tanára a magyarságról, nemzetünk és múltunk ismeretének fontosságáról, népművészetről-népköltészetről mesélt. Magyarországon a művészettörténet és pszichológia mellett egyedül ezen az egyetemen létezik magyarságtudomány szak, ennek keretében magyar történelmet, irodalmat, zenét, táncot, népművészetet és népköltészetet tanítanak. Az 1989-ben létesített magánegyetemen a magyar őstörténettel, a kínai és középkori latin nyelvekkel is meg lehet ismerkedni. Molnár Anna balladája, a rovásírás, a természet körforgása, a népmesék szimbolikája, a hit és szeretet egyaránt helyet kaptak dr. Gyárfás Ágnes beszédében. Kitért a magyarság-tudomány tanszék által is kutatott, faluhelyen még olykor fellelhető tiszta szobára, amely az égi szépséget, Isten világát jelképezi. /Ladányi Emese Kinga: Magyarországi vendégelőadó a tordai népfőiskolán. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 27./2012. november 2.Tranzit-projektek: könyv és DVD hamarosanMár a nyomdában van, és a tervek szerint jövő hétre elkészül az Educaţia extraculiculară şi comunicare interculturală prin artă – Iskolán kívüli oktatás. Művészet és interkulturális kommunikáció című kétnyelvű kötet, a kolozsvári Tranzit Alapítvány új kiadványa, amely két, egymást kiegészítő programról nyújt ízelítőt az érdeklődőknek. A Tranzit Házban szerdán délután megtartott műhelytalálkozón Harbula Hajnalka kutató, az alapítvány munkatársa ismertette az EFES Kiadó gondozásában megjelenő könyv tartalmát, küldetését, valamint a programokkal kapcsolatos tudnivalókat. Harbula Hajnalka kifejtette: a Tranzit Alapítvány idén nyáron tizedik alkalommal szervezte meg művészeti alkotótáborát, amelyben évente harminc gyerek (tíz magyar, tíz román és tíz cigány) vesz részt, a különböző foglalkozásokat pedig pedagógusok és művészek vezetik. Az iskolán kívüli oktatással kapcsolatban felmerülő kérdéskörök mélyrehatóbb tanulmányozása, valamint az animátorok szakmai fejlődése érdekében két évvel ezelőtt szerveztek először interkulturális animátori képzést, ebben az évben, augusztus 28-a és szeptember 1-je között pedig másodszor is, partnerségben a Nemzeti Kisebbségkutató Intézettel. Művészek, kulturális menedzserek, tanítók, tanárok, iskolai mediátorok stb. jelentkezését várták, akik a felnőttképző program befejezése után a táborban alkalmazhatták a tanultakat. Mint kiderült, az Iskolán kívüli oktatás. Művészet és interkulturális kommunikáció kötet három részből áll: a felnőttképzés előadásainak szövegei (Simona Bernat, Sergiu Tamas, Fosztó László, Kozák Gyula stb. írásai) mellett a résztvevők (Anamaria Iobagel, Jobb Boróka, Molnár Anna stb.) bemutatkozóit, a programmal kapcsolatos véleményüket tartalmazza, a harmadik nagy fejezet pedig a gyerektábor tíz évét tárja az olvasók elé. Az est folyamán az Art in TRANZIT című projektről (Dance in Tranzit, Urban space in Tranzit) Miklós Szilárd, az alapítvány másik munkatársa számolt be. Megtudtuk: nemsokára megjelenik az alapítvány 1997. és 2007. közötti tevékenységeit bemutató dvdis, amely – a www.tranzithouse.ro honlapon is szereplő – események (kiállítások, workshopok, találkozók stb.) részletes, információkkal, fényképekkel és videókkal kiegészített leírásait adja közre. F. Zs. Szabadság (Kolozsvár) 2014. március 18.Kisnyelvészek és kismatematikusok nagy sikerei LakitelkenMárcius 12-én 24 kisiskolás és 8 kísérő pedagógus indult útnak nagy reményekkel a Bács-Kiskun megyei kisiskolák egyesülete által meghirdetett „kisnyelvészek” és „kismatematikusok” nemzetközi verseny döntőjére. Arad megyét a Csiky Gergely Főgimnázium, az Aurel Vlaicu, a Majláthfalvi, a Nagyiratosi, a Simonyifalvai, a Kisiratosi Páter Godó Mihály, a Zimándújfalui, valamint a Mosóczy-telepi Aron Cotruș Általános Iskola kisiskolásai képviselték. Az aradi Alma Mater Alapítvány jóvoltából egy napsütéses délelőttöt töltöttünk a szegedi vadasparkban, majd a Lakitelek Népfőiskolán finom vacsorával, nagy lubickolási lehetőséggel fogadtak. A másnap reggel kezdődött a versenyen több mint 100 magyarországi és határon túli kisdiák mérhette össze tudását. A délben kezdődött díjkiosztó ünnepség számtalan kellemes percet okozott diáknak és felkészítő tanítónak egyaránt. Pálinkó Gyuláné egyesületi elnök örömét fejezte ki, hogy évről évre egyre több kisiskolás jelentkezik a megmérettetésre, megköszönve a gyermekek lelkiismeretes munkáját, a felkészítő pedagógusok segítségét, s nem utolsósorban az Apáczai Kiadó támogatását. Az Aradot képviselők minden kategóriában és korosztályban dobogós helyen végeztek. Kisnyelvészek verseny III. osztály: I. helyezett Straub Dorottya – Kisiratosi Páter Godó Mihály Általános Iskola diákja – felkészítő pedagógus Almási Valéria Anna, IV. osztály: II. Kovács Letícia– Nagyiratosi Általános Iskola, felkészítő Molnár Anna, III. helyezett Várdai Krisztina – Aurel Vlaicu Általános Iskola, felkészítő Tari Éva Andrea. Kismatematikusok verseny III. osztály: III. Varga Dávid – Kisiratosi Páter Godó Mihály Általános Iskola, felkészítő Almási Valéria Anna, IV. osztály: I. Back István Levente – Csiky Gergely Főgimnázium, felkészítő Khell Levente László Gratulálunk minden kisdiáknak és felkészítő tanítónak az elért szép eredményekért. A diákok és a felkészítő tanítók nevében, köszönetemet szeretném kifejezni a Csiky Gergely Iskolaközpont igazgatónőjének, Hadnagy Évának, valamint az Aradi Alma Mater Alapítványnak, hogy idén is szervezési és anyagi támogatást nyújtottak a megye magyar kisdiákjainak. Molnár Anna beszámolója Nyugati Jelen (Arad), 2014. október 24.Határon átívelő bánsági gazdasági együttműködésSzakmai tanácskozást szerveztek az elmúlt hét végén Zsombolyán, a Bánság romániai, magyarországi és szerbiai részéből érkezett gazdasági szakemberek, vállalkozók részvételével. A tanácskozás nyomán megalakult a Bánsági Gazdasági Munkacsoport, amelynek célja a Temes, Arad és Krassó-Szörény megyei, valamint a vajdasági és a magyarországi bánsági közösségek közötti gazdasági együttműködés fejlesztése. A rendezvény második részében az Európai Unió 2014–2020 közötti költségvetési ciklusnak pályázati lehetőségeiről, a határ menti együttműködésről tájékoztatták a tanácskozás résztvevőit. A Temesi Bánság és a Vajdasági Bánság magyar közösségei közötti együttműködés fő kezdeményezője Marossy Zoltán Temes megyei alprefektus, aki lapunknak elmondta: hét fontos területen indítják el az együttműködést, ezek közül az egyik a határon átívelő gazdasági kapcsolatok kiépítéséről szól. A zsombolyai találkozó célja a gazdasági munkacsoport létrehozása volt, a történelmi Bánság egész területéről érkezett gazdasági szakemberek részvételével. „Nagy az igény a pályázatfigyelési tevékenységre – nyilatkozta a Nyugati Jelennek Marossy Zoltán –, ennek a csoportnak az irányítását elvállalta Molnár Annamária temesvári pályázatíró szakértő. Az alföldi Bánságban fontos szerepe van a mezőgazdaságnak, ezen a területen is elősegítjük az információáramlást és elkészítjük a mezőgazdasági adatbázist. Reméljük, hogy olyan információkat kapnak majd az emberek, amelyekkel a saját gazdaságukat meg tudják erősíteni. Nagy esély van rá, hogy novemberben megnyíljon három határátkelő a Temesi Bánság és a Vajdasági Bánság között. Ez lehetővé tenné a munkaerő-áramlást a két Bánság között, ebben a tekintetben a november 28-án életbe lépő új idegenrendészeti törvény lehetőségeit is ki szeretnénk használni” – nyilatkozta Marossy Zoltán. A Zsombolyán megalakult gazdasági munkacsoportot Kaba Gábor vállalkozó, helyi tanácsos vezeti. „Sok olyan helyzetről van tudomásunk, hogy a határ egyik oldalán valami olcsóbb, mint a másik oldalán, munkahelyek vannak, de nincs elég munkaerő, míg a másik oldalán éppen fordított a helyzet. Erre hivatott a ma megalakult munkacsoport: megoldásokat találni, elősegíteni az információáramlást, hogy a vajdasági és a Temes megyei magyarok, valamint az anyaországiak közeledjünk egymáshoz. Azt reméljük, hogy segíteni tudunk egymásnak és a kis magyar közösségeknek tudunk valami többletet nyújtani. Mi itt, a romániai oldalon a szervezést biztosítjuk és egy olyan csapatot, amelynek már van némi tapasztalata ezen a téren.” – nyilatkozta a Nyugati Jelennek Kaba Gábor. Pataki Zoltán Nyugati Jelen (Arad) 2016. augusztus 27.Szétszóródott hagyatékok (Olosz Katalin feledésbe merült balladagyűjteményt tárt napvilágra)Olosz Katalin a Háromszékben (2016. január 30.) megjelent nyilatkozatában a Kriza János gyűjtötte Vadrózsák második kötetének kiadásáról közölte: „Én csupán törlesztettem a magyar folklórtudomány százötven éves mulasztásából egy keveset azzal, hogy Kriza János szétszórt hagyatékából összegyűjtöttem és sajtó alá rendeztem a Vadrózsák második kötetét.” E „törlesztés” eredménye 770 oldalas kötet. „Hogy a népkultúra terméke az egész nemzet felbecsülhetetlen értéke, egyre világosabban érzi mindenki... Mikor egy ledöntött nemzet újjá akarja magát építeni, szüksége van, inkább, mint valaha, a hagyomány minden porszemecskéjére. Hogy tudja, mi vagyok, honnan jöttem.” Kodály Zoltán Korábban, 2009-ben hasonló „törlesztést” vállalt magára, amikor Szabó Sámuel Marosvásárhelyi tanár irányításával a diákok által lejegyzett népköltészeti alkotások „szétszórt hagyatékát összegyűjtötte, szerkesztette, bevezető tanulmánnyal és jegyzetekkel” 776 oldalon megjelentette. És nemrég mutatták be Kolozsváron 2015-ös keltezéssel megjelent újabb „törlesztését”, amelyben 930 oldalon adja közre Kanyaró Ferenc Kolozsvári tanár diákjainak gyűjteményét a „szétszóródott” hagyatékból*. Nem véletlenül utaltunk a kötetek oldalszámaira, hisz ez a 2476 oldalt kitevő, már feledésbe merült gyűjteménysor bizonysága annak, hogy mily nagy méretű népi érték felkutatására, összegyűjtésére, tanulmánnyal ellátására és jegyzetek készítésére vállalkozott Olosz Katalin. Példamutatása olyan szempontból is jelentős, hogy nem hagyhatjuk veszendőbe egyetlen értékünket sem, időt és munkát kell áldoznunk azokra a népköltészeti hagyatékokra, amelyeket elődeink alkottak, nemzedékről nemzedékre őriztek, s amelyeket szorgalmas gyűjtők már lejegyeztek, hogy közösségünk által is ismertté válhassanak. Csupán azt nehezményeztük, hogy ennyi idő elteltével Olosz Katalinon kívül senki nem vállalkozott e hagyatékok felkutatására. Olosz Katalin pedig valóságos oknyomozással derítette ki a kéziratok hollétét. Nem egyszer utazott Marosvásárhelyről Kolozsvárra, Budapestre, hogy könyvtárakban, levél- és kézirattárakban rátaláljon az említett hagyatékokra. A most közzétett kötet egy Kolozsvári tanár és tanítványai több mint száz esztendővel ezelőtti közös munkájának eredménye. A népköltészet gyűjtésének ez a formája – társadalmi gyűjtés – is már a 19. században bizonyos hagyományra épült. 1864-ben Arany János folyóiratában, a Koszorúban (Második évfolyam, II. félév, 527. old. Vegyes.) arról írtak: „…az erdélyi gyűjtők évek óta ezt gyakorolják, s hogy milyen sikerrel, hatalmasan tanúsítják gyűjteményeik. Így gyűjté Kriza János a »Vadrózsák« egy nagy részét, így Szabó Sámuel Marosvásárhelyi tanár a nála kéziratban levő sok mesét, dalt s néhány balladát s a még kéziratban levő egész gyűjteményt…” Bebizonyosodott, hogy a diákok és más segítők közreműködésével nagy területen lehetséges a népköltészet összegyűjtése. Kanyaró Ferenc tanítványai Háromszéken, Udvarhelyen át Kolozsvártól, Tordától Kalotaszegig, Szilágyságig, Szatmárig gyűjtötték a népköltészeti alkotásokat. Legtöbbet Székelyországban. Olosz Katalin kutatásai nélkül csupán annyit tudtunk Kanyaró Ferencről, hogy Kolozsvári tanár volt, néhány balladát gyűjtött, s azokat rangos folyóiratokban megjelentette. Bár Szinnyei József a Magyar írók élete és munkái című V. kötetében azt is közölte, hogy 200-nál több balladát gyűjtött össze, mégis még a 970-es években is bizonyos kifogásokkal írtak róla, sőt, a Magyar Néprajzi Lexikonban nevét meg sem említették. Olosz Katalin kutatásai nyomán derült ki, hogy nagy mennyiségű népköltészetet jegyeztek le a Kolozsvári diákok, hogy a gyűjteménynek csak egyik részét képezik a népballadák és epikus énekek, de ez a rész 421 alkotást jelent. Olosz Katalin bevezető tanulmányában részletesen bemutatja Kanyaró Ferenc életútját, irodalom- és egyháztörténeti, valamint lexikonszerkesztési munkásságát, de figyelmét elsősorban a népköltészetet gyűjtő tanár módszerére, eredményeire, gyűjteménye viszontagságaira, majd a hagyaték értékeire fordította. A szenvedélyes népköltészeti gyűjtő életében alig két-három tucat alkotás látott nyomdafestéket, a többi évszázadot meghaladóan lappangott kéziratként. Megállapította azt is, hogy Kanyaró Ferenc munkásságával a magyar folklór legnagyobbjai közé emelkedett. Elméleti kérdések tisztázásával a modern folklorisztika úttörőjévé vált a 19. század végén és a 20. század elején. Kutatói erénye, hogy felfigyelt a változatok jelentőségére is, amellyel az idő és tér követését, a népballadák elterjedését és egy részének pontos keletkezési idejét is meg tudta állapítani. Jegyzeteiben vizsgálta a népballadák múltját, a klasszikus balladák jelentőségét. Kanyaró Ferenc első ízben állított össze olyan gyűjteményt, amely kimondottan népballadákat tartalmazott. Címe: Székely népballadák és románcok. Tervezte, hogy a Kolozsváron tanuló diákokkal együtt e kötettel köszöntik Magyarország ezeréves fennállásának ünnepét. Nem rajta múlott a köszöntés elmAradása. Olosz Katalin a Háromszék megyei alkotásokat külön is vizsgálta. Innen a diákok 74 szöveget jegyeztek le. Ezeket korábban egyik tanulmányában is bemutatta (Acta Siculica 2008, 581–599). Ebben végigköveti a Háromszéki balladakutatás történetét – egészen a századfordulóig –, majd külön is felsorolja a gyűjtési helyeket, a balladák számát – jegyzetekkel együtt. Az említett 74 változatról a kötetből megtudhatjuk, hogy 12 ballada csupán Háromszék jelöléssel szerepel, 62-nek pedig pontos lelőhelyét is felsorolja: Sepsikőröspatak 22, Sepsiszentgyörgy 10, Kálnok 7, Árkos 5, Laborfalva 4, Uzon 4, Bölön 4, Bükszád 2, Mikóújfalu, Nagyajta, Zágon, Kézdivásárhely egy-egy balladával szerepel. Amikor Kanyaró Ferenc gyűjteményének jelentőségét említjük, ki kell térnünk a klasszikus balladákra, hisz általuk tovább bővültek a nagy értékű balladák változatai. A gyűjteményben megtalálhatjuk a Kőmíves Kelemenné, Kádár Kata, Sárighasú kígyó, a Zsivány felesége, a Barcsai, Molnár Anna stb. változatait. Ezenkívül a Kálnoki Zsófika azért is külön figyelmet érdemel, mert a szabédi diák által lejegyzett ballada egyedüli híres alkotás az egész magyar folklórban, változata mindmáig sehonnan nem került elő, márpedig nélküle szegényebb lenne a székely, a magyar népköltészet. Nagy érdeme Kanyaró Ferencnek, hogy felfigyelt az új stílusú, helyi, sirató, baleset- és búcsúztató balladákra is, amelyek a 20. században különösen elterjedtek. És e kötet arra is támpontot jelenthet, hogy a 20. század elején keletkezett balladákat mennyiben őrizték meg akár száz év múltával is. Olosz Katalin mentő, feltáró, közreadó munkáját bizonyára megkerülhetetlenül értékelik a magyar folklór kutatásában. Annyit ez alkalommal is meg kell jegyeznünk, hogy a kovásznai illetőségű, 1957-ben Sepsiszentgyörgyön érettségizett néprajzkutató eddigi munkásságával nevét örökre beírta a magyar népköltészeti kutatók legjobbjai közé. Ismertetőnket Olosz Katalinnak a Háromszékben megjelent nyilatkozatával kezdtük. Zárásként ismét onnan idézünk: „Nem leszek »munkanélküli« a Kanyaró-kötet megjelenése után sem: abban reménykedve, hogy adatik még nekem néhány aktív esztendő, szeretném tető alá hozni a romániai magyar népballada-katalógust.” Albert Ernő *Kanyaró Ferenc: Erdélyi népballadák és epikus énekek 1892–1905. Sajtó alá rendezte: Olosz Katalin /Kriza János Néprajzi Társaság, Kolozsvár, 2015/ Háromszék (Sepsiszentgyörgy) 2017. május 25.Nemzetközi Néptáncfesztivál zajlik SzamosújváronA helyi Turisztikai Információs Központban kézművesek kiállításával rajtolt hétfőn délután Szamosújváron a XXII. Nemzetközi Néptáncfesztivál a Szamosújvári Kézművesek Egyesületének szervezésében. A frissen bejegyzett egyesület képviselőinek köszöntője után Egri Hajnal, okleveles fazekas illetve egyesületi tag mutatta be társai és saját munkáit. Egri Hajnal kerámiái, Molnár Annamária kerámiai és varrottasai, illetve Bartha Katalin kerámiái és ékszerei mellett Felszegi Melinda dekorációs tárgyai is helyet kaptak. Az egyesület másik tagja Filep Erzsébet, kétéves hímzőtanfolyamot is végzett Békéscsabán, illetve elnyerte a hímzők számára kiírt Malonyai Rezső pályázat legmagasabb fokozatát is. Több munkáját is díjazta a Hagyományok Háza. Áprilisban a Téka Alapítvány székhelyén szervezte az egyesület, a középiskolás kollégisták számára szervezett, interaktív kiállítást. A konferenciateremben a helyi kézművesek varrottasai, kerámiái, gyöngyékszerei és díszei voltak láthatók. Az alkotók három műhelyt szerveztek a fiataloknak, akik lelkesen kapcsolódtak be a műhelymunkába. Filep Erzsébet mezőségi minta varrását tanította tojásszedő tarisznyára. A tarisznya lenvászon anyagára bordó, vékony gyapjúfonallal, láncöltéssel és Margit-öltéssel varrták rá a virágos mezőségi motívumot. Egri Hajnal és Felszegi Melinda hagyományos tojásírást, illetve gyönggyel való tojásdíszítést tanítottak. Molnár Anna és Bartha Katalin patchwork tojásdekorációt oktattak. Bár ez nem tartozik a hagyományos kismesterségek közé, az újrahasznosítás jegyében tartották fontosnak a diákoknak megtanítani. Az egyesület, amely a közelmúltban került bejegyzésre, azzal a céllal jött létre, hogy szervezett formában adja tovább a népi kismesterségeket. Az áprilisi tevékenységükkel a diákok igényeit is igyekeztek felmérni. Az akció sikerén felbuzdulva, újabb tevékenységeket terveznek. Főleg a hímzés iránt mutatott érdeklődés lepte meg őket, hiszen táborokban, foglalkozásokon elég távolságtartóak voltak a diákok ezzel a technikával szemben. A hétfőn megnyitott kiállítás egész héten látogatható. A Turisztikai Információs Iroda Szamosújvár Főterén található, nagyon közel van a szabadtéri színpadhoz, ahol a fesztivál több rendezvénye zajlik. A Téka Alapítvány pénteken 18, szombaton 16,30-tól várja az érdeklődőket a térre. Szombat délelőtt a kicsiké a színpad, a VI. Játék és Népi hagyomány projekt egyik tevékenységeként népi gyermekjáték találkozóra kerül sor. Lesz játszóház, kézműves foglalkozások, népművészeti vásár, népviseleti felvonulás, képkiállítás megnyitó, könyvbemutató, sok régi ismerős és hajnalig tartó táncház. Érdemes Szamosújvárra látogatni ezen hétvégén. Szabadság (Kolozsvár) lapozás: 1-9
(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2024 Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék
|
|
||||||||
